24. január 08. 14:06 hétfő (4 hónapja)
Mi a baj azzal, ha az erdő szélére tesszük ki a kerti nyesedéket, karácsonyfát, füvet? Hiszen lebomló, környezetbarát anyagokról van szó. Természetesen nem zsákban.
Logikusnak tűnne, hogy Vízkeresztet követően a díszeitől megszabadított, ekkorra már némileg viharvert vágott fenyőnket egyszerűen csak kidobjuk egy zöld területre – ahogy azt teszik évről évre, minden figyelmeztetés, büntetés dacára még mindig sokan.
A földlabdás és műfenyők esetében az ünnepek utáni elhelyezés könnyebben abszolválható – az egyiket kiültetik, a másik megy vissza a dobozába. A témával kapcsolatos előző cikkünkből megtudhatták, környezetvédelmi szempontból melyik fenyő a legcélravezetőbb, most nézzük meg, hogy ugyanezen szempont figyelembevételével mit tehetünk a karácsonyfánkkal.
Nagy különbség van erdő és erdő között! Különösen itt, Esztergom térségében tudunk kárt tenni, ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park veszi körül a várost és Pilisszentléleket. Nézzük, hogyan is van ez?!
Az „erdő” alatt most értsük a nemzeti park területén élő védett életközösséget! Noha ránézésre csak fű-fa-virágok, ez egy bonyolult rendszert alkot. Kezdve a talaj minőségével. Azt biztos sokan tudják, hogy a kiskertben vagy a balkonládában is meg kell választani a talaj minőségét attól függően, hogy milyen növényeket, virágokat szeretnénk ültetni. Lehet kapni tápanyagdús muskátli földet a rózsáknak, másfélét az orchideáknak stb. – nem egyfajta virágföld létezik, mert más az egyes növények tápanyag igénye.
Az erdő talaja is egy életközösséget rejt, amit mikroorganizmusok, rovarok (lárvák is), férgek, gombák alkotnak. Ezek a lebontó szervezetek intézik, hogy az elpusztult növényi és állati részekből újra felhasználható tápanyag képződjön. Nos, ezek igen sokfélék lehetnek, mit ahogy a szemmel jól látható erdőalkotó fák és cserjék is sokfélék. Nem ugyanazt a társaságot találjuk meg egy mesterségesen telepített akácos alatt, mint a nemzeti park gyertyános-tölgyese alatt. Más növény- más talaj. Köztudott, hogy egyes gombafajok egyes fákhoz kötődnek. Azt is megfigyelheti mindenki, hogy a csalán sem nő mindenütt.
Tehát az erdő életközösségéhez hozzátartozik az erdőtalaj életközössége is, amit az erdő táplál. Mind egymástól függenek.
Na de térjünk vissza a kerti zöldhulladékunkhoz, amit ki tervezünk dobni a „zöldbe”! Ez egy tápanyag csomag. (Ugye, nincsen benne semmi fehérje, sem szemét, csak színtiszta lomb, ág, kaszálék mint az előírásban.) Az ajándékommal extra tápanyagot viszek be a rendszerbe, hiszen az nem ott keletkezett. Mintha a rododendron földhöz muskátli földet adnék! Ezt az ott élők köszönik, de nem kérnék: az extra tápanyag bevitel nitrogéndúsabbá teszi a talajt, ezzel megváltozik azoknak a fajoknak a sora, amelyek ott meg tudnak élni a lebontó szervezetektől a növényekig. A nitrogént kedveli pl. a csalán. Figyeljék meg, mennyi csalánt lehet találni a nemzeti parkban!
Nem dobhatjuk tehát csak úgy el a fenyőt, ezt már értjük. Na de el tudjuk-e tüzelni?
A rövid válasz erre: nem.
Hosszabban: A tűzifákat két nagy csoportra osztják felépítésük és mechanikai tulajdonságaik alapján: puhafákra (fenyő) és keményfákra (bükk, gyertyán, tölgy stb.). Tűzifának a keményfák valók leginkább, mert nagyobb a fűtőértékük, a nagyobb energiasűrűség révén hosszabb időn keresztül égnek.
A tűlevelűek gyújtósnak kiválóak, a tiszta égéshez szükséges hőmérséklet gyorsabban elérhető a használatukkal. Vegyestüzelésű kazánoknál azonban a tűztérbe került gyanta tönkreteheti a berendezést – ezért ezeknél a berendezéseknél inkább kerüljük az alkalmazását! Nem célszerű tehát elégetni sem.
Akkor mit tehetünk? Azt, ami a legegyszerűbb: kitesszük a szemetesek mellé, ahonnan az ünnepek után kihelyezett karácsonyfákat a Hulladékgazálkodási társaság munkatársai begyűjtik, majd a gyűjtés után elszállításra kerülnek egy komposztáló üzembe, ahol a zöldhulladékhoz hasonlóan komposztálásra kerülnek.
