6 órája
Február 25-én országszerte a kommunizmus áldozataira emlékezünk – mindazokra, akiket meghurcoltak, bebörtönöztek, kényszermunkára vittek vagy gyilkoltak meg a diktatúra évtizedei alatt. Az emléknapot 2000-ben jelölték ki annak emlékére, hogy ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit a szovjet hatóságok hurcoltak el.
A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
A kommunista diktatúra Magyarországon családok százezreinek sorsát törte ketté. A koncepciós perek, a tömeges internálások, az erőszakos államosítás, valamint a politikai megtorlások évtizedeken át tartó félelmet és bizonytalanságot hoztak.
Az emlékezés legyen egyben figyelmeztetés: a történelem sebeiből tanulnunk kell, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.
