20. május 17. 19:01 vasárnap
Lezárta szép és teljes életét és a 98. születésnapja előtt egy nappal eltávozott közülünk Tóth Béláné, Erzsi néni.
"Béla elment Erzsiért Polgárra.", mondta régen az anyósa, amikor azt kérdezték tőle, hogy hogyan került előbb Párkányba,majd Esztergomba a menye. A második világháború bombázásakor a sík túloldalról a férjével és legidősebb gyermekükkel Erzsikével egy esztergomi ismerős pincéjébe menekültek, ám másnap a hidat lebombázták, így itt ragadtak.
Azóta töretlenül tevékenykedett a családjáért, önmagáért és nem utolsósorban Esztergomért.
"Újból kellett kezdeni az életet és ez az újrakezdés, ez kísér egész életemen át...Hogy mindig belebuktam valamibe, azután ki kellett mászni, és ezt, ...úgy megszoktam. Azt, hogy úrrá kell lenni a helyzeten, mert ameddig kinn van az ember feje, addig nincs elsüllyedve."
55 évesen tanulta ki neves művészektől a keramikusságot Zebegényben, és szinte halála napjáig kézbe vette, formálta az agyagot.
Ő volt az, aki sok évvel ezelőtt a Kis-Duna part üres kőedényeibe éveken át virágokat ültetett és locsolta őket, ő lehelt életet a Művészetek terébe is. Az elvadult, gazos területet kigazolta, virágosította, szeretgette. Kilenc esztendőn át majálist is szervezett helyi művészek és mecénások bevonásával a jobb sorsra érdemes, Szent István lépcső alatti térre.Tavaly decemberben még kiállított a Tár-lak Szalonban.
"Drága Erzsike!
Nem éltél hiába, Tőled szebb és jobb lett a Föld."
Mondta róla, neki egy régi barát, Sági József egy régebbi, könyvtári beszélgetésen.
Erzsi néni 98 évet élt. Nem hiába.
